Az 1980-as években szinte csak tudományos célokra tartották fent a világhálót. Az első bejegyzett internetes cím (domain) birtokosa a Massachusetts Institute of Technology (MTI) égisze alatt működő számítógépes munkaállomásokat gyártó cég, a Symbolics volt. Az azóta csődbe ment vállalat symbolics.com internetes címét 1985. március 15-én jegyezték be. Ezt követően gombamód kezdtek el szaporodni bejegyzések; szinte az összes jelentős IT szereplő gyorsan reagált, így például a Xerox, az IBM és a Siemens is előkelő helyeket foglalnak el a világ első 100 domain nevét tartalmazó listáján. A Microsoft kicsit kivárt, a microsoft.com-ot 1991. május 5-én tették hivatalossá. Annak idején egy internetes cím (domain) birtoklása nem jelentett akkora gazdasági előnyt, mint napjainkban. Persze, aki előre gondolkodott, az rengeteg pénzt kaszálhatott egy jó érzékkel bejegyeztetett domainnel; a sex.com 2010-ben 11,5 millió dolláros rekordáron talált új gazdára. 

A world.std.com indította el a világ első, előfizethető, használat alatt jellegzetes hangkísérettel működő betárcsázós internetszolgáltatását. Két évvel később könyvében Jean Armour Polly megalkotta az azóta mindennapossá vált „szörfözni az interneten” kifejezést. A World Wide Web atyja, Tim Berners Lee volt, ő „találta fel” a hyperlink alapú, http/IP alapú böngészést, így a világ első weboldala az általa működtetett info.cern oldal lett. Az internet indulásakor 7 domain névvégződést alkottak, így könnyebben átláthatóvá vált, hogy az adott címen működő vállalat vagy szervezet mely ágazatban érdekelt. A kormányzati szektor a gov, az oktatás az edu, a kereskedelem a com, a katonai a mil, a non-profit szervezetek az org, az internetes szolgáltatások és vállalkozások a net, illetve az Egyesült Államokon kívülről származó tartalmak számára int végződéseket szánták. Azóta már minden ország saját végződést kapott.

Hat évvel a világháló első bejegyzett domain neve után, 1991. október 15-én hajnali 2 órakor „megszületett” Magyarország első hu-ra végződő internetes címe, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet weboldala, a sztaki.hu. Ezek után nem sokkal jött el a hazai internet elindulásának pillanata a SZTAKI és a bécsi műegyetem között az azóta történelmivé vált 192.84.225.1 IP-címről. Bár az első bejegyzett cím a sztaki.hu, azonban az első igazi, megtekinthető magyar honlap a bme.hu volt 1993-ban. 1996 elején pedig megindult a hatalmas fejlődés, ekkor már év elején 400, áprilisban pedig több mint 500 domain név üzemelt hazánkban. 

Ma 700 000 .hu webcîm van bejegyezve. Naponta átlagosan 350 új .hu azonosítót vesznek nyilvántartásba.

Az első internetes cím, amely nem egy állami intézmény nevéhez köthető, hanem befektetési célból jött létre, a zene.hu volt. Sokan emlékezhetnek még az első magyar keresőre is, a Heuréka.hu-ra, amely 1997-ben jelent meg. A magyar törvénykezés 2002 óta ismeri el az internetes levéltitkot és bűncselekménnyé vált a számítógépes rendszerekbe való illetéktelen behatolás. 

Az internet legfontosabb tulajdonsága, hogy a többi üzenetszórásos médiummal ellentétben a felhasználó nemcsak passzív befogadó, hanem maga is információforrás. S hogy igazából mekkora a világháló? Nehéz megmondani, hiszen a website-ok fluktuációja rendkívül magas.

Kutatások alapján kiderült, hogy 1994-ben kevesebb, mint 3000 website működött, manapság viszont ez a szám meghaladja a bűvös 1 milliárdot. Egy 2013-as Nielsen felmérés szerint egy átlagos felhasználó havonta 96 különböző honlapot látogat meg a világhálón, így ha az összesbe bele szeretnénk olvasni, akkor bizony sokáig kellene görnyednünk számítógépünk előtt. Az internet elterjedését jól mutatja a Google előretörése, mely 1999 augusztusában naponta 3 millió keresést dolgozott fel, ez a szám a kétezres évekre 18 millióra, napjainkban pedig közel 4 milliárdra nőtt naponta. Ez másodpercenként 40 000 keresést jelent.

Az internetnek nincs központi épülete, minden hálózat, amely az internethez csatlakozik önálló életet él. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki finanszírozza?  Nos, az internetre csatlakozó hálózatok maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat, míg mi, egyszerű felhasználók a helyi internetszolgáltató cégnek fizetünk, azaz adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézménynek. A különböző országok a díjakat egymás között nemzetközi szerződésekben rögzítik. Magyarországon a szélessávú internet elérésének aránya 33%, az európai uniós átlag pedig 42%.